Figyelemfelkeltő gerillaakciók, pereskedés, botrányok – mindez mégsem elég, hogy az Élőlánc bekerüljön a köztudatba. Pénz és megfelelő kampány nélkül rögös az út egy informális baráti társaságtól több civil szervezeten át az első ökológiai pártig. Kicsit beledöglöttek, de itt vannak. Élőlánc a mai magyar politikai palettán.
A Dunaszaurusztól a Védegyletig
Miért akar egy jól működő civil szervezet párttá válni, ha szinte semmiféle politikai hasznot nem remélhet? Mert van rá társadalmi igény. „Mi politikát csinálunk a környezetvédelemből.”- vallja Lányi András, a Védegylet egyik alapító tagja, jelenleg az Élőlánc Magyarországért (www.elolanc.hu) elnökségi tagja. A civil szféra nem politizál, hiszen anyagilag erősen függ a kormányzattól, a nonprofit vállalkozás-szerű működés jellemző rájuk. Ha valaki politizálásra adja a fejét, elesik a pályázati lehetőségektől, a kormányzati pénzektől, és erősen megcsappanhat a támogatottsága is. Mindez mégsem riasztotta vissza a Duna-mozgalomban szocializálódott Élőláncosokat.
A 2005-ös pártalapítás korántsem volt elhamarkodott Lányi szerint, hisz már 1988-ban, amikor a Duna körnek a szélesebb nyilvánosságot is megmozgató akciói voltak, többekben felmerült, hogy egy politikai pártnak kellene a plurális demokráciában képviselnie az ökológiai gondolatot. Csakhogy az akkori nagy aktivista, Sólyom László alkotmánybírónak állt, akik maradtak pedig még felkészületlennek érezték magukat a feladathoz. Ha párt nem is, civil szervezet alakult. A kilencvenes években többen otthagyták Duna kört, leginkább a széthúzás miatt. Vargha János visszavonulása, végül az alapítókat kivétel nélkül taszító Droppa György vezérkedése verte szét a szervezetet, és a kiválók megalapították a Duna Chartát. Ez tulajdonképpen kezdetben egy informális baráti társaság volt, majd egyesület lett, és a mai napig megmozdul, ha valami baj van a Dunával. 2000. márciusában több, a Duna-ügyben aktívan részt vevő civil létrehozott egy társadalmi szervezetet, a Védegyletet, mely társadalmi bázist lett volna hivatott adni az alakuló zöld pártnak, csakhogy a tagok a lehető legrosszabbkor meghasonlottak egymással.
Egy párt helyett kettő
„A Védegyletben kezdettől fogva folyt a beszéd arról, hogy kellene egy politikai zöld párt, de ez is civil mozgalomként működött. Ez az a szervezet, aki kihordta végül az ökopártot, de sajnos ikreket szült, akik bizonyos időbeli eltoldódással születtek meg. – mondja Lányi András.
Schiffer András gyerekkora óta ismerte Lányit, és már 1993 óta folyt a beszéd egy új párt létrehozásáról, de akkoriban még nem érezték megfelelőnek az időt erre. 2000. márciusában Schiffer is ott volt a Védegylet alakuló ülésén a Pesti Vigadóban, de az első két évben nem volt különösebben aktív. 2002 végétől azonban az új párt gondolától fűtött Schiffer is egyre tevékenyebben vett részt a Védegylet munkájában. Állítása szerint Rauschenberger Pétert nagyjából arcról ismerte, ő egyébként 2004-ben jött haza Oxfordból, és szeretett volna valami újat csinálni. Egyből az jutott eszébe, hogy Lányit és rajta keresztül a Védegyletet keresi meg, Lányi pedig nagyon örült neki. Rauschenberger 2005 elején lett tagja a Védegyletnek.
Velük együtt 2005-ben fel is gyorsult a pártalakítási folyamat, majd Lányi elmondása szerint Schifferék váratlan fordulattal szembefordultak vele, és jobboldali elhajlással vádolták. Miután ő „görcsös” bal-liberális előítéleteket fedezett fel Schifferékben, úgy gondolta, jobb volna, ha elválnának útjaik. Schiffer a bal-liberális előítéletekre csak annyit reagált, hogy Lányi pontosan tudta, hogy ő honnan jött, hogy ő pártnak soha tagja nem volt, és meglátása szerint Lányi Andrással arról semmiféle vita nem volt, hogy ki jobboldali meg baloldali.
A szakítást illetően a Védegylet nem állt Lányi mellé, pláne, hogy többségben voltak köztük azok, akik ódzkodtak a pártalapítástól. Sok védegyletes nem akart pártban dolgozni, alapvetően elvi problémájuk volt ezzel, akik pedig szerették volna a pártot, nem látták elérkezettnek az időt, többek közt Schiffer András sem, aki szeptemberben úgy gondolta, a választásokig hátralévő fél év alatt képtelenség felkészülni, időszerűtlen, kalandor-politikának tartotta a lépést. Schiffer azt mondta, ő már korábban több alkalommal is próbált beszélni aggályairól Lányival. Már 2004-től benne volt a pártalapításban, és már akkor felmerült, hogy indulnak a 2006-os választásokon, de tudta, hogy ahhoz megfelelő felkészültség kell, hosszabb építkezésre gondolt, el kellett volna kezdeni járni a vidéket és adatbázist kellett volna csinálni már akkor, meglátása szerint. Lányi pedig ezt hárította.
„Ők lesre futtattak, és hátba döftek.” – emlékszik a történtekre Lányi. Schiffer azt mondja, szerinte az enyhén szólva nem felel meg a valóságnak, hogy itt jobb-bal konfliktus lett volna.
A kiválás után a Védegylet elhatárolódott az Élőlánctól, és Ertsey Attila meglátása szerint Schifferék mindent megtettek, hogy a zöld mozgalmak kedvét elvegyék az Élőlánc pártalapítási kísérletétől. Schiffer erre annyit mondott, a Védegylet, ha úgy nézzük idén az ő pártkezdeményezésüktől, a Lehet más a politikától (továbbiakban LMP- V.D.) is elhatárolódott, hisz kiadott egy nyilatkozatot, mint akkor, 2005-ben az Élőlánccal kapcsolatban, mely szerint az LMP informálisan sem a Védegylet pártja. A zöld mozgalmak kedvének elvételét illetően pedig közölte, hogy ez abszurd, hisz nem is volt olyan helyzetben 2005-ben, hogy ezt megtehette volna, sok „régi zöld motorost” nem is ismert még akkor.
A nehézségek ellenére 2005. október 8-án zászlót bontott az első ökológiai párt, az Élőlánc Magyarországért, melynek célja az volt, hogy a civileket képviselje a Parlamentben. A civilek többsége azonban megtagadta az együttműködést (leszámítva néhányukat, például a Humuszt), beleértve a Védegyletet is. „Hivatalosan az volt a duma, hogy párttal nem működhetnek együtt, mert félnek az állami támogatásuk elvesztésétől. Gyakorlatilag a Védegyleten belül maradt pártalapítók ellenünk dolgoztak 3 évig, akik civilként maradtak ott, azok nem, mint például Simonyi Bori, stb.”- meséli Ertsey Attila.
Kampány pénz és média nélkül
„Cseppfertőzés útján terjedünk”- mondogatja Lányi. Máshogy nem is nagyon tudnak, merthogy nincs pénzük drága kampányokra. „Mi csak a velünk egyetértő magánszemélyek támogatásával és saját áldozatainkkal tudunk gazdálkodni.”- mondja Ertsey. Körülbelül 5 millió Ft adományból csinálták végig a 2006-os országos parlamenti és egy önkormányzati választást, mikor manapság egy gyenge kisvárosi kampány 100 millió Ft-nál kezdődik. Ilyen körülmények között esélyük sem volt bekerülni a Parlamentbe, de Lányi szerint nem is ez volt a cél. Csak nyilvánosságot akartak.
A cél a közeljövőben a fiatalok megszólítása és toborzása, mivel „a nagy öregek kezdenek meghalni”- mondja Lányi, „a legfiatalabb öreg”. „A fiatalok távolmaradása az Élőlánc legnagyobb kudarca – és nem látom az okát.”- kesereg Bárdy Péter, az Élőlánc egy ifjú titánja. Ő maga az egyik szakkollégiumban került kapcsolatba Lányival, aki az ELTE Társadalomtudományi Karán tanít. Tehát marad az egyetem, bár ott azért nyíltan nem toborozhat, erre leginkább a szakszemináriumok, szakkollégiumok adhatnak lehetőséget. A tettre kész, vállalkozó szellemű emberek egyébként elég egyszerűen csatlakozhatnak. A honlapon elérhető egy belépési nyilatkozat, amit kitöltve és aláírva kell eljuttatni postán vagy személyesen az Élőlánchoz. A másik lehetőség, hogy munkával kerüljön be az ember. Ha van egy új projekt, azt közzéteszik a honlapon vagy a www.arnyekkormany.net – en, és ha valaki nagyon elszánt vagy nagyon ráér, és kedvet kap egy kis ingyen munkához, akkor beszállhat és dolgozhat, és könnyedén tag lehet. De manapság nem sok ember akad, aki a jól csengő jelszóért (Részvétel, Önrendelkezés, Emberi Léptékű Gazdaság” illetve „Te magad légy a változás!”) vagy a jó ügy érdekében ingyen dolgozna, így továbbra is lelkes emberek egy kis csoportja harcol céljaiért.
Jobb vagy bal?
A média nem hemzseg az Élőláncról szóló hírektől. A köztudatban tehát nem ezáltal vannak jelen. Lányi és Bárdy meglátása szerint a sajtó beosztotta őket a jobboldalra, az ellenzéki sajtó az, ami hangot ad a konferenciáknak, eseményeknek, a kormány oldali sajtó viszont hírzárlat alá vette őket. Szerintük a kormánypárti szimpatizánsok nem is tudnak a létezésükről, csak az ellenzék közönsége. Amivel mégis fel tudják hívni magukra a figyelmet, azok a tüntetések, pereskedések, és lapjuk, a Kisúgó, amely „megjelenik szükség esetén”. Míg a konkurens ökopárt bulikat szervez, nekik a klubéletre már nincs idejük, energiájuk és pénzük sem.
„Szűz az, akit senki se kívánt meg”
„Amit mi meg akarunk valósítani, azt, mint parlamenten kívüli párt, (ami nem más mint egy civil mozgalom) ugyanezeket a célokat valósítja meg, és időnként átlépjük a parlamenti küszöböt, amikor parlamenti nyílt napot rendezünk különböző kérdésekről, vagy petíciókat szállítunk oda, néha csak tüntetünk a Parlament előtt … nem egy minőségi különbség.” – mondja Lányi András. Ugyanakkor meggyőződése, hogy megéri politizálni, mert a gondolatok és elvek, amiket vallanak majd szép lassan áthatják a politikát, szóval egyszerűen jelen kell lenniük. Eddig egyetlen nagy párt sem ajánlott nekik koalíciót, se együttműködést, tehát függetlenek - „szűz az, akit senki se kívánt meg.”- mondja Lányi.
A 2006-os választásokon 1,5 – 2%-os eredményt ért el az Élőlánc négy jelöltje, nem tudtak területi listát állítani. „Szűzen nem lehet nyolc gyereket szülni. Ez egy fokozat.” Elég optimisták, úgy érzik, eleinte ugyan kevesen voksoltak rájuk, de egyre többen fognak, mivel olyan témákkal foglalkoznak, amik mindenkit érintenek, aktuálisak, mint a közoktatás, környezet-és természetvédelem, vidékfejlesztés. Számukra a politizálás eszköz és nem cél, nem is ebből élnek.
Hogyan tovább?
Ahhoz, hogy egy párt sikerrel szerepeljen a választásokon, négy tényező elengedhetetlen, ezek pedig a társadalmi, a szervezeti, a pénzügyi és a személyes tényezők. Ezek együttes megléte nélkül gyakorlatilag esélye sincs a mai helyzetben bejutni a Parlamentbe egy pártnak, és az Élőlánc esetében jelenleg leginkább csak a társadalmi és a személyes tényező van meg, ami önmagában kevés.
Bárdy szerint óriási változásokat jelentene a magyar politikai életben egy mostani pártoktól markánsan különböző, középutas párt. A probléma az, hogy jelenleg két „harmadikutas” ökopárt is jelen van most a politikai színtéren, hasonló jelszókészlettel, programmal, a fő irányok, célkitűzések tekintetében a kettő abszolút kompatibilis, csak az egyiket Schiffer András vezeti, a másikat meg Lányi, és nem tudni, melyik lesz majd sikeresebb. Lányi és Schiffer kapcsolata olyannyira megromlott, hogy Lányi elképzelhetetlennek tart bármilyen jövőbeni együttműködést. Vele szemben Schiffer úgy véli, ez a fajta hozzáállás elég irracionális, és reménykedik abban, hogy lesz még kooperáció a két párt közt.
Az Élőlánc jövőjét és a következő választásokat illetően csak találgatások vannak. „Még nem döntöttünk a hogyan továbbról.”- mondja Bárdy Péter.
Veres Dóra
