HTML

Írásgyakorlat

Az ELTE kommunikáció szakos diákjainak cikkei az LMP alakulásáról

Friss topikok

Linkblog

"Nem az enyém az alternatív etika"

2008.12.23. 15:31 emc

Bodoky Tamás az Index főmunkatársaként lett a Lehet Más a Politika mozgalom tagja. Írt is az LMP-ről, de a szerkesztők elvették tőle a témát - szerinte azért, mert nem titkolta a tagságát, szerkesztői szerint meg egyszerűen azért, mert tag. Interjú Bodoky Tamással a "perverz" magyar újságíróetikáról és a politika visszahódításáról.

A Lézerrel lőtték a Parlamentet [http://index.hu/politika/belfold/nolezer3768/] című írás végén a „A cikk szerzője az LMP pártoló tagja." mondatot ön vagy a szerkesztő írta?

Én tettem bele. Van két blogom, ahol a cikkeimet szokták kommentálni az olvasók, az alterglob.blog.hu és a bodoky.blog.hu, oda is felraktam az LMP  bannert.

Miért?

Oda kellene írnia az összes magyar újságírónak, amikor politikáról, vagy egyáltalán bármiről ír, hogy kivel szimpatizál, milyen értékrendet vall a magáénak. Buta posztkádárista beidegződés, hogy burkolt szimpátiával, vagy burkolt ellenszenvvel bármit meg lehet írni, de ha valaki nyíltan vállalja a világnézetét, akkor - a kommunikációtudomány jelenlegi állása szerint nem is létező - objektív újságírásra való nevetséges hivatkozással megy a hőzöngés. Volt ebből egy kis felzúdulás az Indexnél is, működésbe léptek az ostoba reflexek. Ha nem vállaltam volna nyilvánosan, ma is vezércikkeket írhatnék az LMP-ről, így viszont, mert becsületes voltam, elvették tőlem a témát a fafejű szerkesztőim.

Tehát ha nem írja bele, akkor nincsen baj?

Ha nem írtam volna bele, még sokáig el lehetett volna játszani az úgynevezett független újságírót, aki elment és tudósított, mert a tudósításomban nem volt semmi propagandisztikus, csak leírtam, hogy mi történt. De úgy éreztem, kötelességem feltüntetni, hogy LMP-tag vagyok. Álszentnek tartom azt a gyakorlatot, hogy a legtöbb magyar újságíró függetlenként tetszeleg, miközben az írásaiból világosan tettenérhető, hogy merrefelé és mennyire elkötelezett világnézetileg. Megdöbbentőnek tartom, hogy az én esetemben ebből ügyet csináltak.

Korábban egy LMP-tag újságíró arra hivatkozva utasította vissza a kérésemet, amikor interjúra hívtam az LMP-vel kapcsolatban, hogy tekintettel az állására egy bizonyos lapnál, nem szeretne nyilatkozni.

Igen, sok újságíró tagja az LMP-nek, akik ezt nem vállalják nyilvánosan, éppen azért, mert attól félnek, hogy gond lesz a munkahelyen belőle. Olyan ez, mint amikor a rendszerváltás idején valaki részt vett a demokratikus mozgalmakban. Ma Magyarországon megint nem vállalható, hogy az ember részt vesz egy az alkotmányosság talaján álló mozgalomban, ami változtatni szeretne - ebben talán egyetérthetünk - a rettenetes közállapotokon. Ebben ma újságíróként nem szabad részt venni. Fű alatt be lehet szállni, de nem mondhatod el magadról, mert akkor a fennálló, rossz rendszert - tudatosan vagy öntudatlanul - szolgálók egyből etikátlansággal vádolnak.

Az Index szerkesztőségében vannak más párttagok vagy támogatók is?

Az Index szerkesztőségben mindenféle politikai szimpátiák vannak, ezért jobb az Index, mint a többi újság. Ma Magyarországon legtöbb újságnál megint van egy kőkemény politikai irányvonal, és ahhoz válogatják az újságírókat. Az Indexben viszont  többféle politikai szimpátia érvényesül, és ezek igenis megnyilvánulnak az újságcikkekben, ami egészen odáig nem jelent problémát, amíg valaki nem deklarálja magáról, hogy kérem szépen, én itt állok. Amíg burkoltan, vagy tudat alatt történik, addig rendben van, ha viszont valaki nyíltan deklarálja a politikai szimpátiáit, akkor hőbörögnek. Ez tökéletes feje tetejére állítása az újságíróetikának.

Valójában szerintem azért lett botrány a szerkesztőségben, mert van ott néhány ember, akiknek markánsan eltér a politikai meggyőződése az enyémtől. Többen például ugyanúgy részt vettek-vesznek különféle mozgalmakban, szervezetekben, mint például a Hayek Társaság, ami a neoliberalizmus egyik magyar „think tank"-je. Akik a Hayek Társaság tagjai, azok kiablátak a leghangosabban, hogy párttag, meg érintett. Nem az etika bántotta őket, hanem az, hogy másban hiszek mint ők.

[keretben

„A Hayek Társaság a klasszikus liberalizmus és a libertarianizmus filozófiáját vallja, a hagyományos bal- és jobboldali nézetekkel és a liberalizmus szociális értelmezésével szemben. A Társaság szellemi műhely (think tank) a klasszikus polgári liberális és libertárius eszmék aktuális politikai képviseletére."

]

Szót emeltek azok a politikailag talán kevésbé elkötelezett, de műveltségbeli kihívásokkal küzdő kollégáim is, akik komolyan gondolják az objektív újságírás nevezetű agymosott baromságot, ami a kommunikációtudomány jelenlegi állása szerint nem is létezik. Az újságíró mindig valamilyen értékrend alapján kommunikál, ebből lesznek aztán az én terroristám a te szabadságharcosod típusú problémák.

Nem arról van szó, hogy a párttagság van túl az ingerküszöbön, a szimpátia pedig még elnézhető?

Az LMP még nem politikai párt, csak politikai mozgalom.

De annak készül.

Ez valóban így van, senki nem titkolja.

Ha nem lép be és úgy ír róla, nem lett volna elég ?

Az burkolt támogatás lett volna, pontosan az nem lett volna etikus. Egyébként mindenki ezt várta volna, még az LMP-n belül is voltak ilyen hangok, hogy ezt kellett volna csinálnom. Pedig szerintem az enyém egyáltalán nem alternatív etika, szerintem az a nagyon perverz, ami most érvényesül a lapokban ezen a téren.  Lehet törekedni az objektivitásra úgy is, hogy közben vannak az embernek szimpátiái. Sokkal célszerűbb elismerni azt, hogy vannak szimpátiáim, de közben törekszem a semleges megfigyelő nézőpontjából írni, mint azt hazudni magamnak és az olvasóimnak, hogy tökéletesen objektív vagyok és teljesen pártatlanul tudom nézni a világot. Ez ugyanis nem lehetséges.

A szerkesztőségen kívülről voltak kritikus hangok a tagságával kapcsolatban?

Nem nagyon, a többség inkább drukkol a kezdeményezésnek. De például Weyer Balázs (az Origo főszerkesztője - a szerk.) egy konferencián rámszólt, hogy a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének valamelyik szabálya szerint az újságíró nem lehet párttag, és az Index tagja az MTE-nek, és ennek fényében most akkor újságíró leszek-e, vagy aktivista?

Ez egy hamis professzionalizmus, amit Weyer képvisel, vagy talán még rosszabb. Nem értek egyet azzal, hogy az újságíró ne politizáljon, vagy csak titokban. Azt gondolom, hogy politizálhat nyíltan is, sőt, bizonyos helyzetekben, mint például most, morális kötelessége is politizálni. És nem tartom összeférhetetlennek az újságírással, ha nyíltan vállalja. Azt sokkal inkább összeférhetetlennek tartom, ha valaki közel áll egy párthoz, egy domináns helyzetben lévő cégcsoporthoz, vagy bármilyen hatalmi centrumhoz, és közben független újságíróként nyilvánul meg. De Magyarországon inkább ez a jellemző, nem pedig az, amit én csináltam.

Általánosságban is életidegennek és mondvacsináltnak tartok egy egész sor újságíróetikai szabályt, ugyanis ezek gyakran hátráltatják illetve teljesen lehetetlenné teszik az újságíró munkáját. Szükség van a rejtett kép-, és hangfelvételekre, a magukat megnevezni nem kívánó informátorokra, a kiszivárogtatott dokumentumokra ahhoz, hogy hatékonyan és a közjó érdekében tudjuk végezni a munkánkat. Egy egész sor cikkem - szerintem a legjobbak - nem születhetett volna meg, ha betartom az összes újságíróetikai és adatvédelmi szabályt, amit az okosok íróasztal mellett gyártottak, és öltönyös menedzserkonferenciákon sulykolnak. Terepmunkásként ezt vérlázítónak tartom.

Szerintem etikailag vagy morálisan minden esetet egyedileg kell elbírálni, és nem lehet általános szabályokat hozni. Bőven lehet valaki etilátlan úgy, hogy minden etikai szabályt betart, és lehet etikus úgy, hogy felrúgja őket.

Az újság hírnevére viszont ügyelni kell...

Ez igaz, de az LMP szerintem abszolút vállalható kezdeményezés, az Index szellemiségének is megfelel, nem a Magyar Gárdába léptem be. Nem tartom hitelvesztésnek ami történt. Az LMP hiteles, én is hiteles vagyok, ronda technokrata terminológiával szinergiáról van szó: egymás hitelét erősítjük.

Azt jónak tartja, hogy Amerikában a választások előtt a lapok megírják, hogy kire érdemes szavazni?

A legtöbb mainstream, angolszász nyelvterületen megjelenő lapnál gyakorlat az úgynevezett endorsement, ami azt jelenti, hogy a választás előtt megírják, hogy szerintük az adott szituációban kire és miért érdemes szavazni. Ezzel nincs semmi probléma. Magyarországon viszont csak acsarkodás van, meg a másik szidása, egyfajta negatív endorsement, ami borzasztó káros, egy óriási mentális probléma.

Szekértábor médiák vannak, és nyomasztó, balliberálisnak mondott médiafölény, ami valójában nem balliberális, hanem a jelenlegi hatalom elvtelen kiszolgálását jelenti. Az ide sorolható újságírókkal az a probléma, hogy totálisan lejáratják a baloldaliság fogalmát, miközben csak a kurzusnak nyalnak. Ez nem biztos, hogy mindig tudatos, de az embernek néha végig kell gondolnia, hogy mik is az én értékeim? Ehhhez képest mit is csinálnak a pártok? Értékek mentén kell pártot választani, nem aszerint, hogy az adott párt mit hazudik magáról.

Parlamenti pártba belépne?

Most nem lépnék be, de korábban voltam Fidesz-tag, még a rendszerváltás idején, bár akkor még nem voltam újságíró.

Akkor ők még nem voltak hatalmon.

Nem szoktam hatalmon lévő társaságokhoz vonzódni.

Ha az LMP bejut a parlamentbe, akkor mit tesz?

Az egy új helyzet lesz. Ha valamilyen hatalmi pozícióba kerülne az LMP, nekem át kellene gondolnom a szerepvállalásomat.

Akkor annyira azért mégse gondolta végig, mielőtt belépett.

Dehogynem. Nem léptem be rögtön, az eszmerendszerrel évekig, a konkrét szervezettel több mint fél évig ismerkedtem előtte.

Az LMP mellé állni tehát rendben van, más párt mellé viszont nem?

Bárhová oda lehet állni, ha valaki nyíltan vállalja. A politika közügy, ha a jószándékú többség hanyagolja vagy elfordul tőle, ellepik a terepet a hiénák és a sakálok. Ezt lehet most látni Magyarországon. Én most az LMP mellett tettem le a garast, mert megpróbálja ezt megváltoztatni.

Viszont a közhangulat azt mutatja, hogy az LMP azzal, hogy párttá alakul, ugyanolyan rossz lett az emberek szemében, mint a többi.

Na de ez egy elmebaj. Hiszen miről szól a politika? Jó esetben arról, hogy  tisztességes emberek közügyeket intéznek. Ezzel szemben Magyarországon axiómává vált az, hogy aki közügyeket intéz, az csak gazember lehet. A kérdése pedig azt jelzi, hogy ezt már az újságírók is így gondolják. Dehát ez nonszensz.

Bibó István azt írta erről "a szabadságszerető ember politikai tízparancsolatában" [http://www.szepi.hu/irodalom/pedagogia/tped_042.html] , hogy "a szabadságszerető ember minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik". Azt nem írta Bibó, hogy kivéve az újságírókat.

Azért gondolják, hogy egy párt csak rossz lehet, mert átengedtük a politikát, a saját közügyeink intézését gazembereknek. És ma már ott tartunk, hogy az is ciki, ha valaki ezen fölháborodik és megpróbálja visszavenni tőlük. Ha a politika tisztességesen működne, akkor újságíróként nem folynék ennyire bele, de a jelenlegi helyzetben ez morális kötelességem, mert a parlamenti pártok teljesen inkompetens módon dolgoznak, velejükig korruptak és bebetonozták magukat a hatalomba.

Ebben a helyzetben nem tartom aggályosnak, ha valaki egy olyan politikai mozgalmat támogat újságíróként, amelyik ezt az áldatlan állapotot szeretné megszüntetni. Az LMP azt mondja, hogy ami most van az elfogadhatatlan, ez már nem jogállam, veszélyben vannak a rendszerváltáskori demokratikus vívmányok. Én is ezt mondom, így találtunk egymásra.

Aztán van még egy oka annak, hogy beléptem. Két éve csinálom a 2006 őszi rendőri túlkapásokról szóló cikksorozatot, és emiatt egyfolytában náciztak,  fidesz-bérenceztek a magukat balliberálisnak mondó körökben. Azt gondoltam, hogy világossá kell tennem a nyilvánosság előtt is a politikai szimpátiáimat, különben végképp be fognak sorolni jobboldali újságírónak, aminek viszont nem gondolom magamat. A 2006 őszén történteket liberális, emberijogi szemüvegen át nézem.

Ez a hozzáállás össze is egyeztethető az LMP-vel.

Abszolút összeegyeztethető. Az LMP-nek ez fontos. Schiffer András, az LMP egyik főideológusa, választmányi tagja írta a rendőri túlkapásokról szóló könyvem (Túlkapások, 2008) utószavát [http://index.hu/velemeny/jegyzet/schiffer7672].

Mik a feladatai egy LMP-tagnak?

Tagdíjat kell fizetni, meg vannak mindenféle ülések, fórumok meg vitafórumok, ahol meg lehet nyilvánulni és vitatkozni lehet. Ezt annyira nem kultiválom, inkább a tagokkal beszélgetek az ötleteimről, levelezőlistázok. De semmi konkrét feladat nincs, mindenki a saját lehetőségei szerint tesz hozzá. Például sokat gondolkodtunk rajta, hogyan lehetne eladhatóvá, érthetővé tenni az amúgy sajnos elég bonyolult üzeneteinket, pörög is rajta az agyam folyamatosan.

Végül kiderült, hogy miért akadályozták meg a rendőrök az októberi lézeres [http://emc08.blog.hu/2008/10/21/rendorok_vetettek_veget_az_okopolitikai_muhely_lezershow_janak] vetítést?

Az akciót az LMP minden ide vonatkozó jogszabályi előírásnak megfelelően bejelentette. Ehhez képest a hatalom kiküldte a rendőreit, hogy hajtsanak el minket. A közállapotokat jelzi, hogy ezt ma Magyarországon megint meg lehet  csinálni. Azt kéne végre észrevennünk, hogy megint a nyolcvanas években vagyunk, puha diktatúra van, jön vissza az ügynökvilág és a rendőrállam. A hatalom páros lábbal tipor a szólásszabadságon, gyülekezési szabadságon, a politikai szabadságjogokon, és nem csak az LMP esetében.

Ebbe nem lehet belenyugodni. Ha ezt elfogadjuk, akkor megyünk vissza a Kádár-rendszerbe, vagy valami még rosszabb jön. Ilyenkor az újságírónak igenis fel kell adnia a profi távolságtartását, és be kell állnia harcolni, a jogállamért, a demokráciáért, az ország és a bolygó esztelen pusztítása ellen. El tudok képzelni olyan világot, amelyben nincs erre szükség, de most helyzet van.

Szóval kiderült, hogy ki küldte oda a rendőröket?

Ki küldte oda? Jó kérdés. Azok, akik nagyon nem szeretnék, hogy legyen más a politika.

 

Molnár Marianna

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://emc08.blog.hu/api/trackback/id/tr2838535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2009.02.06. 16:05:51

A kezdeményezés szimpatikus, még egyet is tudok vele érteni, de azért ezt erős túlzásnak tartom:

"Azt kéne végre észrevennünk, hogy megint a nyolcvanas években vagyunk, puha diktatúra van, jön vissza az ügynökvilág és a rendőrállam. A hatalom páros lábbal tipor a szólásszabadságon, gyülekezési szabadságon, a politikai szabadságjogokon, és nem csak az LMP esetében."

Ne vicceljünk már kérem szépen. Senki sem állítja, hogy minden rendben van, vannak visszásságok, amiket fel kell tárni, de azért a mai és akkor helyzet között nem csak 20-25 év a különbség...
süti beállítások módosítása