A Lehet más a politika kezdeményezés kampánystratégiájáról
Innovatív, közvetlen kommunikációs stratégiák, figyelemfelkeltő megmozdulások – ilyen és ehhez hasonló eszközökkel próbálja meg felhívni magára a figyelmet a Lehet más a politika kezdeményezés. A társadalmi támogatottság növelését célzó, alacsony költségvetésűnek szánt kampány várható eredményességéről azonban megoszlanak a vélemények.
Új, az eddigi magyar politikai hagyományokkal radikálisan szakítani kívánó kezdeményezés lépett színre a napokban Lehet más a politika (LMP) néven. Az elsősorban különféle civil szervezetektől érkező aktivisták által vezetett mozgalom nem titkolt célja, hogy a közeljövőben ökopolitikai párttá szerveződjön. Ilyen minőségben szeretnének részt venni a közelgő európai parlamenti (EP) választásokon, ennek sikere esetén pedig akár a 2010-es országgyűlési választásokon is. Ehhez először az állampolgárok támogatását kellene megnyerniük, aminek kulcsfontosságú eleme a megfelelően felépített politikai kampány.
Ennek egyik központi eleme maga az üzenet, amely az LMP esetében a „fenntarthatóság, igazságosság, részvétel” értékhármasán, valamint a jelenlegi politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedés éles kritikáján, a változás szükségességének hangsúlyozásán alapul. Másik fontos szempont az üzenet közvetítésének módja – lehetőleg minél szélesebb társadalmi rétegeket megszólítva. „»Botrányok«, látványos kreatív akciók, médiaképes arcok, éles konfliktusok és negatív kampányok nélkül az LMP-nek nem lesz lehetősége arra, hogy szélesebb választói réteget érjen el, a program ugyanis a választók elhanyagolható töredékét érdekli” – vélekedik Juhász Attila, a Political Capital Policy Research & Consulting Institute elemzője.
Amint az elkövetkezőkben látni fogjuk, az LMP jelenlegi kampánystratégiája nem szűkölködik ilyen elemekben. A kérdés csak az, sikerül-e programjukat megfelelően széles körben ismertté és szimpatikussá tenni, valamint így a párttá alakuláshoz szükséges társadalmi támogatást megnyerni. Kampányszakértők szerint ugyanis egy ilyen átfogó, intenzív, valóban sikerre esélyes akció körülbelül egy-másfél milliárd forintba kerül.
Honnan lesz ennyi pénze egy olyan politikai alakulatnak, mely programjában a gazdasági lobbiktól és érdekcsoportoktól mentes, fegyelmezett, kiszámítható, áttekinthető költségvetés és kampányfinanszírozás mellett tesz hitet? „A feladat valóban nem könnyű, és egyelőre egy szerényebb kampányra sincs elég pénz” – szemlélteti a jelenlegi helyzetet Tordai Bence, az LMP kommunikációs munkacsoportjának tagja. Elmondása szerint a leendő pártnak még nincs elkülönített költségvetése a kampányra. Mindenesetre ezek a költségek a kezdeményezés vezetőinek nyilatkozatai alapján korántsem rúgnának olyan magasra, mint ahogy azt a jelenlegi parlamenti pártok gyakorlatában megszokhattuk.
Kampány pénz nélkül?
„A mai pártok kampányköltései törvényellenesek” – szögezte le Jávor Benedek, az LMP vezető testületének tagja zászlóbontó sajtótájékoztatójukon múlt hét szerdán. – „Eddigi tájékozódásunk alapján egy minimális kampány lefolytatásához annyi pénz – kb. 200-300 millió forint – kell, amit más eszközökkel is meg lehet szerezni.” Azzal, hogy „a pénz fontos, de nem minden”, egyetért Juhász Attila is. „A Centrum párt 2002-ben például viszonylag kevés pénzből is jelen tudott lenni a politikában” – teszi hozzá. Másik példaként Barack Obama kampányát említi Jávor Benedek, hiszen az amerikai elnökjelölt is „jórészt a saját szimpatizánsaira támaszkodik”.
A kampányhoz szükséges anyagi és emberi erőforrás megszerzéséhez elsősorban „a magyar társadalmat kell arról meggyőzni, hogy egy, az ő érdeküket képviselő erő jelenléte igenis pénzbe fog nekik kerülni” – jelenti ki Jávor. Ezt Tordai Bence is megerősíti: „Épp azért alakítottuk meg a kezdeményezést, hogy jelezzük a társadalom felé: szükségünk van a segítségetekre, egyedül nem tudjuk ledönteni azokat a mesterséges falakat, amelyek a politika megújulását mindezidáig akadályozták.” Ennek megfelelően az LMP honlapján is számos helyen találhatunk olyan linkeket, ahol a készítők anyagi, infrastrukturális vagy személyes támogatásra szólítják fel az érdeklődőket.
Elsősorban a kis- és középvállalkozói (kkv) réteg képviselőitől számítanak nagyobb összegű anyagi hozzájárulásra, derül ki Jávor Benedek szavaiból. „Magyarországon a kkv szektorban elég sokan kiábrándultak a jelenlegi gazdasági, politikai körülményekből” – magyarázza. „Nekik egy olyan erőre lenne szükségük, amely ellenőrizhető környezetet teremt, egyenlő versenyfeltételekkel. Emellett egy, a fenntarthatóságot a zászlajára tűző párt jelenlétében is érdekeltek lehetnek.” Jávor szerint a „komolyabb gazdasági lehetőségekkel rendelkező állampolgárok” is szóba jöhetnek támogatóként, bár azt el szeretnék kerülni, hogy egyetlen érdekcsoport domináljon a finanszírozásban.
A leendő párt „kiárusításának” elkerüléséhez nagyon fontos, hogy minél több potenciális együttműködő partnert meg tudjanak szólítani. Rauschenberger Péter, az LMP egyik alapítója ezzel kapcsolatban „többezres támogatói csoport” meglétének szükségességéről beszél. Márpedig egy ilyen széles réteg megnyerése nem könnyen oldható meg alapvetően kis költségvetésű kampányból. „A nagyokkal szembeni hátrányt innovatív, az embereink, üzeneteink és politikai státusunk másságát kiemelő technikákkal próbáljuk ledolgozni” – magyarázza Tordai Bence. „Az állampolgárokkal való közvetlen kommunikációra van szükség” – teszi hozzá Jávor Benedek. „Ennek kidolgozásához tanulmányozzuk az eddigi nemzetközi tapasztalatokat is. Például az USA-ban folyamatos vizsgálatok folynak arról, hogy lehet az internetet kreatívabban használni kampánycélokra.”
Juhász Attila ugyan nem becsüli le az LMP „innovatív kommunikációs technikáit” és finanszírozási rendszerét, de szerinte ez a magyar politikai rendszerben fennálló feltételek mellett „aligha jelenthetnek hatékony és tartós megoldást.” Az elemző szerint „a párt- és kampányfinanszírozás ma átláthatatlan, a választási rendszer bünteti a kisebb pártokat. Egy új pártnak több évbe telne stabilizálni saját infrastruktúráját, magához kötni szimpatizánsi körét, és versenybe szállni a nagyobb pártok médiatámogatottságával és gazdasági erejével.” Az amerikai példák említésével kapcsolatban pedig azért szkeptikus, mert „míg ott komoly hagyományai vannak az ilyen jellegű, anyagilag is támogató politikai aktivitásnak, addig Magyarországon erre csak egy nagyon szűk választói réteg hajlandó.”
Virtuális részvételi fórumok és „gerillamarketing”
Az LMP mindenesetre az utóbbi hetekben nagy lendülettel kampányol, amiben szemmel láthatóan központi szerepet tölt be az internet – azaz elsősorban az interakción alapuló webkettes technológia. Honlapjukon az érdeklődők regisztrálhatnak a mozgalom hamarosan elinduló közösségi oldalára és hírlevelére, illetve a kezdeményezők külön blogot üzemeltetnek a legfrissebb események, kérdések megvitatására. Emellett Lehet más a politika néven klubokat hoztak létre az iwiw és a facebook közösségi portálokon is, melyekhez csatlakozva bárki kaphat heti rendszerességgel üzeneteket az LMP-vel kapcsolatos legújabb fejleményekről, programokról.
A közvetlen kommunikációra azonban nemcsak virtuálisan fektetnek nagy hangsúlyt: „Igaz, hogy ma Magyarországon médiaverseny van, de az embereket nemcsak így lehet megtalálni, hanem helyi szinten is, bevonva őket a munkába” – mondja Schiffer András, a kezdeményezés egyik vezéralakja. Ennek megfelelően az LMP kb. 300 főből álló hálózata vidéken is aktív tevékenységet fejt ki, a színre lépő sajtótájékoztatóra pl. a főváros mellett Szegeden, Nyíregyházán, Debrecenben, Pécsett és Győrben is sor került. Ezen kívül a Gödörben tartott „zászlóbontó buli” mellé további vidéki rendezvényeket is beígértek.
Figyelemfelkeltő megmozdulások is kísérik a kampányt, mint például a múlt hétfői lézeres vetítés a parlamentre. Ez végül kisebbfajta botrányba torkollott, mivel a helyszínre érkező rendőrök nem engedélyezték a vetítést, így azt egy valóságos autós üldözés után végül egy szállodai szobából kellett végrehajtani, ahonnan aztán az igazgató üldözte el az aktivistákat. A hírverés Schiffer szerint végül nem jött nekik rosszul, mivel sokak figyelmét felhívta a párt tevékenységére, még akkor is, ha az LMP-sek egyébként igen szomorúnak és elítélendőnek tartják a történteket.
Ehhez hasonló akciókra Juhász Attila szerint „kifejezetten nagy szüksége lesz a szervezetnek, ha sikert akar elérni.” Márpedig Jávor Benedek és Tordai Bence egybehangzó állítása szerint ilyesmiben a továbbiakban sem lesz hiány. Ez talán érthető is, ha figyelembe vesszük a kezdeményezés zászlóvivőinek „zöld” hátterét, ahol igen gyakoriak a rendhagyó, látványos megmozdulások. A Védegylet aktivistái például az egyik Ökofeszt során egy Trabantot ültettek be növényekkel a Gödör előtt, a köztársasági elnöki kampány során pedig a városban több helyen is kiaggatták a „Lehet-e más a politika?” szlogent, tudtam meg Tracy Wheatley-től, a szervezet munkatársától. Ezek az akciók azonban Wheatley szerint „főleg a fiatal, nyitott gondolkodású egyetemistákat vonzzák; másféle embereket nehezebb ilyesmivel megfogni”.
Elitizmus helyett széles szavazótábor?
A köztéri „gerillamarketingen” kívül az eddig említett többi technika (pl. internet felhasználása; bulik megszervezése) is csak egy eléggé behatárolt társadalmi réteg megszólítására alkalmas. Ezt Tordai Bence is megerősíti: „Az elsődleges célközönség jelenleg a magasan kvalifikált, nagyvárosi fiatal felnőttek, hiszen őket tudjuk legkönnyebben elérni.” Azonban „ha hosszú távon is csak erre a zöldpolitikára fogékony, fiatal értelmiségi bázisra építenek, akkor biztos nem lesznek sikeresek. Más célcsoportok felé is nyitni kell” – véli Juhász Attila. A nyitás szükségességét a kommunikációs munkacsoport tagja is belátja: „középtávon több, komplex módon meghatározott célcsoportunk van, akikhez mind szólni akarunk. Nem néppárti jelleggel, de egyszerre több niche-be benyomulva.”
Ehhez Tordai Bence szerint a „hagyományos” nyomtatott és elektronikus médiát is fel kívánják használni. „Ha pedig lesz rá pénz, valószínűleg profi kampányszervező segítségét is igénybe vesszük” – teszi hozzá. „Most is számos ilyenfajta ingyenes felajánlást használunk fel.” A Political Capital elemzője szerint is „szükségük lesz egy ilyen emberre, ha komolyan gondolják, hogy hosszú távon is megmaradnak a pártrendszerben.” Hogy ki lehet ez a kampányszakértő, arról még nem sokat tudni:„Supermannel [Erdélyi Zsolt, az SZDSZ korábbi kampányfelelőse – D. A.] már korábban beszéltünk, de ő nem nagyon tud kicsiben gondolkodni” – árulja el Tordai Bence. „Ezzel együtt szép kihívás lennénk neki és/vagy bárki másnak.”
Azonban hiába a gondosan megtervezett, innovatív kampány, ha nincs olyan szavazóbázis, amelyre hosszú távon építhetne az alakulófélben lévő párt. Schiffer András optimistán látja a helyzetet, szerinte „az LMP az egész állampolgárságot érintő problémákról beszél, hiszen a választók 30-40 százaléka szívesen szavazna új politikai erőre.” Juhász Attila ennél óvatosabban fogalmaz: „Mostanában gyakran hallani azt a közhelyet, hogy a magyar választóknak elegük van a pártokból. Valóban elég nagy a »bizonytalanok« tábora, viszont az eddigi tapasztalatok alapján a választásokon végül ők is általában valamelyik nagy pártra szavaznak. Így elég szűk az a választói piac, amelyre az új pártok jelentkezhetnek” – mondja. A szakértő szerint „erre a többszázezer emberre EP választásokon ugyan lehet alapozni, de valószínűleg az MDF, az SZDSZ és a Jobbik is rájuk bazíroz majd.”
A kisebb pártokkal szemben az LMP előnyére válhat a kampányban szintén előszeretettel hangoztatott „hiteles arcok” felvonultatása. Ugyan közéleti szereplők beszervezését egyelőre nem tervezik (bár korábban felröppentek pletykák Fodor Gáborral való együttműködésről), de szívesen hívnak meg rendezvényeikre szélesebb körben ismert alternatív értelmiségieket, és használják fel az ő idézeteiket különféle sajtóanyagaikban. A szerdai sajtótájékoztatón levetített videón szerepelt például Hankiss Elemér, Bakáts Tibor Settenkedő, Szilágyi Ákos; a Gödörben tartott zászlóbontó összejövetelen pedig olyan, nem éppen mainstream zenekarok léptek fel, mint a Kaukázus, a Napra vagy a Korai Öröm. Azonban ennek a módszernek is vannak veszélyei: Erdélyi Zsolt a Magyar Narancsnak adott nyilatkozatában hívta fel a figyelmet arra, hogy „az ökopárt buktatója lehet a túlzott értelmiségi attitűd.”
Deme Anna
