Zwentendorf, Alsó-Ausztria, 1978. Atomerőmű építésébe kezdett a magánszektor a kis háromezres településen, és annak rendje és módja szerint fel is húzták az osztrák atomipar leendő csúcsteljesítményét határidőre. Azonban Ausztria civilszférája nem nézte jó szemmel, hogy kísérleti reaktorokon túl bármilyen atomlétesítményt is emeljenek alpesi hazájukban, így hát akcióba lendültek. Ennek pompás végeredménye lett az Ausztriai Zöld Mozgalom, mely hatásos kampánnyal elérte, hogy a környékiek szavazhattak arról, vajon üzembe helyezze-e a tulaj az erőművet. A lakosság igen megosztott volt a kérdésben, azonban végeredményben a nemek kerültek csekély fölénybe. Manapság tehát Zwentendorfnak van egy nem működő atomlétesítménye, Ausztriának pedig egy sikeres zöld pártja, amely ebből a küzdelemből nőtt ki.
Pontosítsunk: a hercehurcából nem egy, hanem rögtön két ökopolitikai erő nőtt ki a hegyeshalmontúlon 1982-ben. Az egyik az Ausztria Egyesült Zöldjei (Vereinte Grüne Österreichs - VGÖ), a másik pedig az Ausztria Alternatív Listája (Alternative Liste Österreichs - ALÖ) nevet kapta. A VGÖ erősen konzervatív beállítottságú volt, még társa progresszívebb, meg nem hátráló politikát folytatott. A zöld erők fúziója 1986-ban következett be, a jelenlegi nevüket pedig 1993-ban kapták (Die Grünen - Die Grüne Alternative)(www.gruene.at). Manapság is fontos problémája a párt belső szervezetének, hogy a régi konzervatívabb ex-VGÖ-söket a fiatalabb, feltörekvő, agilis politikusaikkal egy platformra hozzák.
Választási eredményeik vegyesen alakultak, de megfigyelhető a szavazóbázis növekedő tendenciája. 1983-as első parlamenti választásukon nem sikerült a nemzetgyűlésbe jutás küszöbét elérni, de 1986-ban már diadalt arattak. A 183 fős parlamenti karéjban nyolc helyet szereztek, majd ezt választásról választásra növelve 1994-ben már 13 széket bízott rájuk Ausztria népe. A koalíció összeomlása a Zöldeknek is óriási kudarc volt, mivel a '95-ös előrehozott választásokon, mindössze kilenc helyet szereztek. Azóta minden évben házi csúcsokat döntöget a párt, jelenleg 11,05%-os szavazati arányt, és 21 parlamenti széket ért el. Így a párt jelenleg az ötödik legerősebb osztrák politikai erőnek számít, de 2006 után például a harmadik volt a rangsorban. Érdekesség, hogy a 2002-es választásokon elért eredményük az év legjobb európai zöld párti teljesítményének számított (9,47%).
A Grünen nem egyszer hívta fel magára a figyelmet szokatlan módszereivel és gerillakampányaival. A parlamentbe jutás sem jelentett különösebb életmódváltást a bekerült tagoknak, akik változatlanul farmer-póló kombóban jártak az ülésekre. Mindemellett olyan címlapos tetteket vittek véghez, mint például Andreas Wabl, aki szvasztikás (azaz horogkeresztes) lobogóval ment parlamenti ülésre - tiltakozásul a megválasztott köztársasági elnök, Kurt Waldheim ellen, akinek wehrmachtos múltja sokaknak szemet szúrt (ettől függetlenül elnök lett, és ENSZ-főtitkár is volt).
A Zöldek legnagyobb figurája egyértelműen Alexander van der Bellen (http://vanderbellen.at/). A közgazdászprofesszor szocdemként kezdte pályafutását, majd 1994-ben nyergelt át a Zöldek soraiba. 1997 óta vezette a pártot, 1999 óta pedig frakcióvezetője is volt a Zöldek képviselőcsoportjának. A Zöldek romló választási teljesítménye miatt lemondott, mivel sokaknak nem tetszett, hogy a két radikális-szélsőjobbos párt is megelőzte. Így is a Zöldek valaha volt legnépszerűbb vezetőjének számít van der Bellen, aki egy évtizedig kormányozta az osztrák ökopártot.
Mit mond a történész?
A tények hosszadalmas citálása után jöjjön egy karakán vélemény. Blogunk Maruzsa Zoltánt, az ELTE-BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének adjunktusát (http://tortenelemszak.elte.
Ahogy az a fenti történetből is kiderült, az osztrák Zöldek "szülőhelye" egy épülő atomerőmű volt. Maruzsa szerint ez nem volt ritka az olajárrobbanásokat még csak épp, hogy megérző Európában anno. Akkoriban az atomenergiát mindenki sokkalta veszélyesebbnek ítélte meg, ebből tudott profitálnia Grünen is Zwentendorfnál.
Maruzsa szerint a zöld mozgalmak legfőbb bázisa a helyi civilek erejében van. Ezt lovagolták meg Ausztriában is a zöldek. Első nagy erősségük a salzburgi Bürgerliste volt, majd Graz és Bécs is felzárkózott, és a nagyobb városok szavazói váltak a párt alapépítményévé. Szerencséjükre helyi szinten mindig akadnak olyan problémák, melyek a zöld mozgalmak és civilek egyesített erejét kívánják megoldásnak, legyen az egy hulladéklerakó/-égető, erőmű, elviselhetetlen városi forgalom vagy szennyezett patak/folyó. Ugyanakkor a helyi problémákat nem terjesztették ki országos szintre, bár ellenpéldának ott van a zwentendorfi erőmű ügye, amit az Osztrák Néppárt is felkapott, hogy megbuktassa a regnáló szocdem kormányt.
Mindezek mellett Maruzsa véleménye az, hogy a helyi szerveződéseken keresztül az EP-választásokon is kiemelkedő eredményt képes elérni egy hasonló, kicsiből induló párt. Az osztrák Zöldek jelenleg három képviselővel rendelkeznek az Európai Parlamentben.
Különösen fontos szempontként ítélte meg szakértőnk, hogy Ausztriában sose létezett igazán erős kommunista párt. Így a progresszivitást az osztrákok nem a marxizmus művein keresztül ismerhették meg, hanem a zöld mozgalmak sajátították ki ezt a jellemzőt. Ezáltal válhatott bázisukká a városi fiatalság, amely a választói korhatár lejjebb vitelével (16 évre) tovább növekedett. A balos szellemiség a zöldekben él tovább Ausztriában, illetve a nagy baloldali nevek populáris kultúrában való megjelenésében. Ahogy Maruzsa fogalmazta "innen keletről nézve gyakran mondjuk, hogy >próbáljanak ki 40 év kommunizmust, és utána hordjanak Che Guevarás pólót<"
Molnár Zoltán
