A Földi Élet Pártja jobbára már csak a mézelő facsemetékkel foglalkozik, a létminimum alatt élőket támogató Létalap minden nyoma eltűnt mára, pedig 2006-ban még indultak a választásokon, ahogy a Magyar Nyugdíjasok Pártját sem lehet már fellelni. A Humanista Párt az alulról induló, lassú fejlődésben hisz, ezért nem bántja őket, hogy nem tagjai az országgyűlésnek, de van néhány tippjük arra, hogy hogyan lehetne színesebbé tenni a pártkínálatot. A többi érdekes kicsi, de inkább törpepárt, ha képviselteti is magát az országgyűlésben, az leginkább úgy jön össze, hogy betagozódik valamelyik nagyobb pártba, de Magyarországon még így is viszonylag színes a törpepárt-kínálat a régióhoz képest.
„Volt olyan, hogy összegyűjtöttem elég kopogtatócédulát, de nem voltak sikereim. Azt mondták, hogy annyira jók az ötleteim, hogy nem lehet őket megvalósítani” – mondta Csima Sándor a Földi Élet Pártjának vezetője arra kérdésre, hogy kispártként eddig milyen sikereket értek el. Csima Sándor pártját az igazság vezérli, azt mondja, azért alapította 1990-ben, mert látta, hogy semmi sem úgy megy, ahogy annak mennie kéne.
Csima Sándor már nem igazán foglalkozik a pártjával, amikor telefonon megkerestük először azt hitte, hogy mézelő facsemetékről érdeklődünk, mert mostanában ezek termesztésébe fekteti a legtöbb energiát. A díszfák programja egyébként a párt honlapján is feltűnik.
A Földi Élet Pártja is azok közé a kispártok közé tartozik, amelyek azért nem értek el eredményeket, vagy azért vannak inaktív állapotban, mert nem akartak betagozódni a nagyobb pártokba. „Gondoltam rá, hogy csatlakozzak, de ahhoz el kellene fogadnom olyanokat, amikkel nem értek egyet” – indokolta Csima Sándor, hogy miért nem csatlakozott nagyobb politikai erőkhöz. A Földi Élet Pártja programjában megjelenik a túlvilág létezésének tagadása, az emberi élet mindenek feletti védelme, valamint az egyházak bármiféle kitüntetett szerepének tagadása.
A lelkesedés hiánya
A 2006-os országgyűlési választások listáján megjelent pártok közül jelenleg már csak néhány létezik, a működő kisebbséghez tartozik a Humanista Párt is. Várady Tamás, a Humanista Párt vezetője szerint egy pártnak nem szabad arra készülnie, hogy gyorsan fog sikereket elérni, mert ez csak úgy lehetséges, hogy mindenki által használt és elhasznált hívószavak mentén definiálja magát. A Humanista Párt többek között a megkülönböztetés-mentességet, az aktív erőszakmentességet és a valós demokráciát hirdeti, amiben a képviselők kérés nélkül is információval látják el munkájukról a választókat. „A mainstream politikai pártok szánalmasak és korruptak. Szükség van az új politikai erőkre” – érvel Várady a mellett, hogy miért nem integrálódnak nagyobb pártokba.
Várady szerint a politizálás bizonyos szempontból teljesen normális, ezért annak is normálisnak kell lennie, hogy valaki pártot szeretne alapítani. Az út viszont onnantól kezdve a Parlamentbe jutásig elég nehéz, a pártfinanszírozási és a választási rendszer, valamint a közösségépítés nehézségei miatt. Sok kispártnál ezek az akadályok egy idő után a lelkesedés csökkenéséhez vezetnek, majd a párt felszívódásához.
A Humanista Párt vezetője szerint nem is a pénz az elsődleges probléma, mert a legtöbb figyelemfelkeltő akció nem kerül sok pénzbe: a különféle kiáltványok megírásához, demonstrációk megszervezéséhez, közösségépítéshez elsősorban elhivatottság kell.
A rendszer a nagyoknak szól
A kispártok nehezen mérhető sikereit a választási rendszerünk két meghatározó pontja okozza. Az egyik ilyen a kopogtatócédula-rendszer, a másik a Parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöb.
Magyarországon képviselőjelölt lehet minden olyan magyar állampolgár, aki legalább 750 érvényes kopogtatócédulát (ajánlószelvényt) össze tud gyűjteni. Várady szerint ez a rendszer azért rossz, mert a nagy pártok képviselői ennyit iszonyú gyorsan és könnyedén begyűjtenek, köszönhetően a kiterjedt aktivista-hálózatnak, a kispártoknak viszont ez egy jóval nehezebben teljesíthető feladat. Ráadásul Várady tapasztalatai szerint a nagy pártok túlszedik magukat cédulából, amit tesznek egyrészt presztízsből, másrészt azért, hogy ne engedjenek teret a kispártoknak.
A Humanista Párt programpontjai között van a cédularendszer megváltoztatása. Elképzelésük szerint a nagy pártoknak nem kellene cédulákat gyűjteniük egyáltalán, csak a kicsiknek, így a nagyok nem tarolnák le ezt a területet.
Egy jelölt elindítása viszont iszonyú kevés, a parlamenti képviselethez a választók öt százalékának a támogatását kell megszerezni, ráadásul a területi meg az országos lista is csak bonyolítja a dolgokat. Területi listát azok a pártok állíthatnak, akik az adott területhez tartozó választókerület negyedében, de legalább két kerületben képviseltetni tudják magukat. Ez minimum 1500 kopogtatócédula.
Országos listán meg azok a pártok indulhatnak, amelyek legalább hét területi listán képviseltetik magukat. Ez minimum 10500 kopogtatócédula. Ebből látszik, hogy egy képviselő elindításától az országos szereplésig hosszú a folyamat.
Várady szerint a hosszú folyamat nem probléma egyébként. Azzal tisztában van, hogy a politikusi szakmához sokat kell edződni, nem szerencsés, ha valaki kevés tapasztalattal, csak úgy beleesik az országos politizálásba.
A választások után eltűnnek
A 2006-os országgyűlési választásokon induló pártok listáját hiába böngésszük érdekes kispártokért. A Létalap párt, ami a létminimum alatt élőket képviselte szinte hír nélkül maradt a választások óta. Honlapja nem működik, új hírek nem jelennek meg róluk.
Hasonló a helyzet a Magyar Nyugdíjasok Pártjával is. A Magyar Vidék és Polgári Párt honlapján vannak 2008-as eseményekről hírek, de Bánk Attila pártjának honlapja sem kelti az élő párt benyomását. A Magyarok Egymásért Szövetsége nem elérhető.
A Magyar Vállalkozók Pártja sem rendelkezik élő honlappal, ráadásul pártról leginkább csak annyiban jelent meg az utóbbi időben a hírekben, hogy a Parlamentbe bejutott képviselőjük, Császár Antal először a FIDESZ táborát erősítette, most viszont Gyurcsány miniszteri megbízottja lett belőle.
A kispártok egy része csak a választási kampányokban aktivizálja magát annak reményében, hogy elszedhetnek néhány szavazatot a nagyobb pártoktól, ez mindenképpen megnehezíti a számunkra szimpatikus törpepárt kiválasztását. Ahogy az sem kedvez ennek, hogy sokszor szinte lehetetlen a párthoz tartozó honlapot találni, és ha honlapot találunk is, van néhány egészen semmitmondó, amin még a legalapvetőbb információk sincsenek meg.
Aztán a kedvenc kispártunk kiválasztásánál arra is érdemes odafigyelni, hogy a választottunk melyik nagy pártba fog valószínűleg valamilyen ideológia alapján beolvadni. Előfordul az is, hogy egy kispárt a szervezők közötti nézeteltérések miatt még kisebb pártokra szakad, ezért az egyes pártok húzóneveit is érdemes figyelni, hogy mikor, milyen párt kapcsán találkozott már velük az ember. A Vállalkozók Pártja például peres úton rendezte az elnökségi kérdését 2006 után, jelenleg a Parlamentbe bejutott, de nem támogatott elnököt a párt mandátuma visszaadására szólította fel.
Csak az állatos párt hiányzik
A kispártok balhéiról megjelenő hírek biztosan nem tesznek jót a szerveződő politikai erőknek, de a környező országok kispártjait vizsgálva elmondhatjuk, egyáltalán nem állunk rosszul érdekes kispártokból.
Ami mindenképpen érdekes, hogy a régióban vannak a monarchiákat visszasíró pártok, míg nálunk ilyen jellegű politikai erő egyelőre nem ért el népszerűséget, de legalábbis sehol sem jegyzik. Létezik ugyan a Magyar Szent Korona Pártja, de ők a honlapjukon az első mondatban kijelentik, hogy nem politikai társulásról van szó. Ausztriában a Fekete-Sárga Szövetség követeli a monarchiát, míg Csehországban a Cseh Korona Pártja kívánja visszaállítani a királyt.
A többi környező országban szinte egyáltalán nem találkozunk érdekes kispárttal. Ami feltűnő, hogy Ukrajnában mennyire burjánzanak a kommunista pártok, az ember jónéhány szerveződés közül választhat, ha ezt az irányzatot kedveli.
Ha kicsit távolabb nézünk, de mondjuk azért elég Ausztriáig, akkor azt látjuk, hogy egyre több nyugat-európai országban találunk az állatok jogaiért küzdő pártot, Hollandiában összesen három hellyel képviseltetik is magukat a Parlamentben. Ilyen jellegű kispárt nincs Magyarországon, pedig a környező országokhoz képest meglepően színes a kispárt-felhozatal.
Marczisovszky Márton
