Társadalmunknak megújulásra van szüksége” – ezzel a mostanában sokat hallott szlogennel kezdődik a parlamenti párti babérokra törő Lehet Más a Politika (LMP) kezdeményezés hivatalos programja. Megújulási koncepciókban azonban a nagy parlamenti pártok sem szenvednek hiányt, elképzeléseik ráadásul meglehetősen hasonlítanak a jelenlegi politikai gyakorlattal radikálisan szakítani kívánó formációéhoz.
A politikai pártokat – irányultságtól függetlenül – gyakran éri az a vád, hogy programjukban számos olyan szépen hangzó ígéretet tesznek, melyeket aztán parlamentbe vagy kormányra kerülve valahogy elfelejtenek megvalósítani. De mi most tegyük félre ezt a rosszindulatú feltételezést, és képzeljük el, hogy egy olyan országban élünk, ahol a pártprogramok maradéktalanul megvalósulnak. Hogyan is nézne ki ez az ország?
Meglepő módon, az LMP, a Fidesz és az SZDSZ aktuális pártprogramját, valamint az MSZP választási programját összehasonlítva a fő irányvonalak igencsak hasonlóak: a valódi részvételi demokrácia erősítése; a kormányzás, a köz- és pénzügyek átláthatóvá tétele; az esélyegyenlőség megteremtése; fenntartható fejlődés. Legfeljebb a célok eléréséhez megfelelőnek tartott módszerek különböznek egymástól, de általában azok sem radikálisan.
A közhatalom határai
Az ideális Magyarországon – pártállástól függetlenül – megvalósul a valódi demokrácia: az állampolgárok ténylegesen részt vesznek a közügyekben, az általuk választott személyek és intézmények hatalma pedig ellenőrzött és korlátozott. Az LMP a társadalmi részvétellel kapcsolatban kiemeli a népszavazások és a népi kezdeményezések feltételrendszerének enyhítését. A helyi intézmények működtetésébe azonban akkor is lesz beleszólásunk, ha közlendőnket nem akarjuk ilyen „magas” fórumra terelni, legyen szó akár a kisvárosi iskola büféjének nem kellően egészségtudatos kínálatáról vagy a kórházi rendelőben kialakult több kilométeres sorokról.
Csak az LMP programjából rajzolódik ki egy olyan ország képe, ahol a helyi szinten túl a kormány tevékenysége sem lesz többé számunkra terra incognita, hiszen törvény garantálja az állampolgári részvételt a törvényalkotás egész folyamatában. De ha ezt még mindig nem éreznénk elégnek, akkor megnyugodhatunk, hogy a kormány „hivatalból” is az eddiginél hatékonyabb kontroll alatt áll, mégpedig a Parlament, az ombudsmanok és az Állami Számvevőszék által – ez a kitétel egyébként a Fidesz és az SZDSZ víziójában is szerepel. Az viszont megint az LMP újítása, hogy az érdemi részvételhez megfelelő tájékoztatásban is részesülünk, hiszen a médián és az interneten keresztül értesülhetünk nem csak a kormány tevékenységéről, de a saját életünket is érintő intézmények (pl. iskolák, kórházak) eredményességéről is.
Ami pedig a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást illeti, a jövő Magyarországán a rendőri túlkapásokat (ha egyáltalán lesznek) sem lehet és kell majd a mindenkori kormány lejáratásával egybekötött visszatérő motívumként szerepeltetni a médiában, a közösségi rendőrség ugyanis pártpolitikai befolyástól mentesen működik. Az LMP továbbá kiemeli, hogy ha mégis rosszkor lennénk rossz helyen, és ártatlanul sétálgatunk egy erőszakossá fajuló tömegdemonstráció közelében, akkor sem helyezhetnek minket gyakorlatilag minden ok nélkül előzetes letartóztatásba. De ha ez pechünkre mégis megtörténik, sőt netalántán még bíróság elé is kerül az ügy, melynek során fény derül ártatlanságunkra, akkor a jelenleginél nagyobb eséllyel követelhetünk kártérítést az államtól.
Végre megmenekülünk az orwelli „Big Brother” víziója elől is, ha a kereskedelmi csatornákról ez nem is mondható el, de a különféle, adatgyűjtéssel foglalkozó szervezetekről, magánvállalatokról annál inkább – ezentúl ugyanis nem gyűjthetnek rólunk a magánszféránkat sértő adatokat. A közérdekű adatok viszont nyilvánosak lesznek, így könnyedén utánajárhatunk annak, hogy vajon miből is vette a helyi polgármester az új Mercedesét – aztán ki tudja, lehet, hogy a kutatómunka során még arra is rábukkanunk, hogy pont ez a polgármester a rendszerváltás előtt III/III-as ügynökként működött, hiszen a szocializmus állambiztonsági aktái is nyilvánosak lesznek (ez utóbbi ígéretet csak az LMP programja tartalmazza).
Itt a pénz, hol a pénz
Ha pedig már a nem egyértelmű forrásokból származó Mercedeseknél tartunk, akkor örömmel nyugtázhatjuk, hogy szép új világunkban nem lesz helye a korrupciónak, vagy ha igen, akkor az súlyos következményeket von maga után. Az egyik legkényesebb szféra ilyen szempontból a párt- és kampányfinanszírozás, melynek radikális reformja csak az MSZP programjából maradt ki. A többi koncepció szerint a pártok kampányszámlái nyilvánosak lesznek, a kampányidőszak pedig lerövidül, és ezentúl kedvenc tv-műsorainkat sem fogják olyan gyakran megszakítani a politikai célú hirdetések. Az LMP által elképzelt Magyarországon a pártok finanszírozási és támogatási rendszere is megváltozik. Így a kisebb pártok is nagyobb eséllyel indulhatnak a választásokon és kerülhetnek be a parlamentbe, ráadásul ez utóbbi esetben még frakciójuk összeállításába is beleszólhatunk.
Szintén csak LMP elképzelésében valósulhat meg az is, hogy a pártokon kívül a különböző állami tulajdonú és magáncégek pénzügyi manőverei is szigorúan ellenőrizhetők és adott esetben büntethetők lesznek. A biztonság kedvéért azért minden „gyanús” elem köteles lesz vagyonnyilatkozatot tenni, és az összeférhetetlenséget is felülvizsgálják majd – vagyis biztosak lehetünk benne, hogy városunk önkormányzati képviselője egyúttal nem társtulajdonosa a városban üzemelő autóalkatrész-gyárnak. A korrupció másik melegágyának tekintett közbeszerzési törvény is leegyszerűsödik, a folyamat így átláthatóbb és kontrollálhatóbb lesz.
„Adócsökkentés, adóemelés” – a magyar utópiában ezek nem olyan szavak lesznek, melyekkel viszonylag rövid időn belül csak úgy ide-oda lehet dobálózni, hiszen – amint azt az LMP és az SZDSZ is megköveteli – az adók és támogatások változását legalább egy évre előre be kell jelenteni. Persze adózni akkor is kell, ha épp nem fenyeget államcsőd, de ez mindegyik párt jövőképében kevesebb bosszúsággal jár majd: a fizetésünk után kevesebb járulékot kell fizetnünk, az adórendszer pedig általában véve egyszerűsödik, kevesebb lesz a kivétel, és az APEH sem szitokszóként funkcionál majd, hanem az adókerülők ellen eredményesen fellépő hivatalként.
Dolgos kezek és kiművelt emberfők
Az eljövendő szép új világban – pártállástól függetlenül – biztosan a jelenleginél magasabb színvonalú és tartalmasabb életvitelre számíthatunk. Munkánk például biztos lesz, hiszen mindegyik program hitet tesz a foglalkoztatás bővítése mellett. Az eddiginél kevesebb járulékot kell fizetnünk a minimálbér után, sőt, dolgozó szegélyként még szociális segélyt is felvehetünk (LMP). Lakjunk akár Budapest ötödik kerületében, akár egy szegény Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban, hasonló esélyekkel találhatunk megfelelő állást.
Munkaerőpiaci helyzetünket nagyban javítja majd megfelelő iskolai végzettségünk. Tanáraink jól kereső, megfelelően képzett, motivált szakemberek lesznek, akik a tanulók készségeitől és anyagi-szociális hátterétől függetlenül eredményesen adják át a modernizált tananyagot. Ezen kívül halmozottan hátrányos helyzetűként is az eddiginél jóval nagyobb esélyünk lesz az oktatási rendszerbe való bekerülésre és bennmaradásra.
Aktív munkavállalóként eltöltött életünk másik „végén” is az eddiginél kedvezőbb feltételekre, azaz előre kalkulálható, rögzített, az aktuálpolitikai célú emelésektől védett nyugdíjrendszerre számíthatunk (az SZDSZ ezzel szemben a magánnyugdíjpénztár mellett érvel).
Lakásgondjaink is megoldódni látszódnak, főleg, ha ezek oka a nem túlságosan fényes anyagi helyzetünkben rejlik. Ha nincs pénzünk új lakásra, akkor választhatunk a támogatott albérletek, a munkásszállók és a szociális bérlakások közül. Az LMP világában azért sem kell aggódnunk, hogy díjhátralék vagy válóper esetén azonnal kiteszik a szűrünket a lakásból, de ha esetleg ez már korábban megtörtént volna, akkor most számos lehetőség kínálkozik a hajléktalan-létből való ki- és a fedél alá való bekerülésre.
A fent említett intézkedések természetesen akkor is vonatkoznak majd ránk, ha történetesen roma származásúak vagyunk: ösztöndíjak és mentorprogram segítségével részt vehetünk a köz- és a felsőoktatásban, sem a munkahelyen, sem – főleg az árnyalt (tömeg)kommunikációs stratégiáknak köszönhetően – a társadalomban nem kell diszkriminációtól tartanunk. Általában véve, az egész szociális ellátórendszer hatékonyabb és igazságosabb lesz, az integrált oktatásban való részvétel és a társadalmi tolerancia előnyeit eddig „kirekesztett” csoportba tartozóként (szenvedélybetegek, elítéltek, fogyatékkal élők) is élvezhetjük.
A vidéki lét könnyűsége
Életszínvonalunk a vidéki „kistérségek” lakóiként is javulni fog: amellett, hogy nő a foglalkoztatottság, kis- és középvállalkozóként például hosszabb lejáratú hiteleket vehetünk fel. Ezentúl az adott régió lesz felelős a helyi fejlesztésekért, amely ilyen minőségben pályázati pénzekhez is nagyobb eséllyel juthat majd. Ha valamit esetleg mégis kis falunkon kívül kéne elintéznünk, akkor sincs ok aggodalomra, hiszen egyre jobb minőségű lesz az úthálózat, a tömegközlekedési eszközök gyakrabban és összehangoltabban közlekednek, de akár alternatív megoldásokat is igénybe vehetünk.
Kifizetődő lesz az egyre jobban fejlődő és államilag is támogatott mezőgazdaságban dolgozni, hiszen gazdaként rendeződik a birtokhelyzetünk, nem kell annyit foglalkoznunk a ma még szükségtelenül korlátozó előírásokkal, és különféle intézmények állnak majd a rendelkezésünkre, ha segítségre van szükségünk. Vidéki lakóhelyünk fejlődéséhez hozzájárul továbbá az egyre több érdeklődő (ámde nem vandál) turista felbukkanása.
Ép testben ép állampolgár
Szép új világunknak a fentiekben ismertetett jótéteményeit azonban nem élvezhetnénk maradéktalanul, ha nem lennénk testileg és lelkileg is egészségesek – és persze mondanom sem kell, hogy azok leszünk. Az LMP és az MSZP is megfogalmazza, hogy ez a folyamat már rögtön a tányérunknál kezdődik – az általuk leírt jövőben egészséges és ellenőrzött minőségű, jórészt hazai termelésű élelmiszert fogyaszthatunk. Az LMP szerint ezen kívül a bevásárlás is nyugodtabb körülmények között zajlik majd, például nem kell hallgatnunk gyermekünk „vedd meg nekem azt a chipset, amit olyan kis macikkal reklámoznak a tévében, és még matrica is van benne!!!” című nyavalygását, hiszen az új generáció az oktatási tevékenységnek és a visszaszorított reklámoknak köszönhetően már messzemenően környezet- és egészségtudatos lesz.
Környezetünk mindegyik program szerint barátságosabb lesz az eddiginél: a megóvott zöldterületeknek és a károsanyag-kibocsátás korlátozásának köszönhetően már nem bújhatunk ki a jövőben a sétálás alól azzal a kifogással, hogy „sokkal egészségesebb a tévé előtt ülni, ott legalább nem szívom a szmogot”. Sőt, ha úgy tartja kedvünk, akár kerékpárra is pattanhatunk anélkül, hogy a végén a legközelebbi ambulancián kötnénk ki – vagy azért, mert minket ütöttek el autóval, vagy mert mi gázoltunk el a tömött járdán egy gyalogost. És nem csak a mozgás, de a jó állapotban megőrzött vagy felújított helyi látnivalók miatt is érdemes lesz kimozdulni otthonról.
Ha pedig a közeli erdőbe szeretnénk kirándulni, akkor sem kell erről abbéli félelmünkben lemondani, hogy valamelyik ösvényen elgázolhat egy kósza motocrossos: az ilyesmi ugyanis tilos lesz az erdőkben, nem úgy, mint az őshonos fafajok telepítése vagy az erdőt óvó gazdálkodás, ami egyenesen állami támogatást élvez. Ehhez hasonlóan – a hatósági ellenőrzésnek és a korszerű tisztítási technológiáknak köszönhetően – attól sem kell tartanunk, hogy a közeli tóban fürödve valami bőrfertőzést fogunk összeszedni, csak mert a szomszédos gyógyszergyártó üzem vezetői olcsóbbnak látták a tóba engedni a fertőző szennyvizet, mint megtisztíttatni. Az ominózus üzem kéményéből több kilométer magasan előkanyargó füstfelleg sem fogja eltakarni előlünk a fényt napozás közben, hiszen az üvegházgáz-kibocsátás után súlyos adókat kell fizetni, illetve az energiatermelés növekvő mértékben a megújuló energiaforrásokra áll át.
Sajnos az egészséges és barátságos környezet sem óvhat meg minket minden betegségtől és balesettől, mindenesetre a szép új Magyarországon legfeljebb csak filmdrámákban láthatunk olyat, hogy a mentő addig hurcolja a beteget egyik kórházból a másikba, míg az illető meg nem hal az autóban. Kórházi és/vagy háziorvosi ellátás ugyanis mindenhol lesz, mégpedig egységesen magas, ellenőrzött szakmai színvonalon. Különbség legfeljebb a finanszírozás mikéntjében van – a Fidesz ezt állami, az SZDSZ üzleti, az MSZP vegyes modellben képzeli el, míg az LMP társadalmi vitára bocsátaná a kérdést.
Deme Anna
